Mesés hangulat: A rátóti csikótojás

Egyik nap éppen elöljárósági gyűlés volt. Alig kezdtünk el beszélgetni, s máris megjelent egy csősz egy nagy valamivel a kezében.

Eleinte nem tudtuk mi az. Később kiderült, hogy csikótojás. Gondoltuk, kikeltjük. Ám a szomszéd nép, csak nevetett rajtunk! Nem tűrtük tovább!

Felmentünk a hegyre, s megpróbáltuk rájuk gurítani a tojást, de nem sikerült, mert a bokornál egy kőbe ütközött, s ripityára tört. A bokorból épp akkor szaladt ki egy nyúl.

• Utána emberek, utána! Ott szalad a pici csikó! – kiáltotta a falu.

Segítség! Ég a tűz!

Csak mert megtaláltam a negyedikes fogalmazásfüzetem… 😀

Egyszer valamikor, nagyon régen, kb ötven éve volt egy nyolc tagú család: nagyapó, nagyanyó, anya, apa, testvérek.

Egy nap nagy buli szervezésében voltak. Volt, aki vásárolt, és dolgozott, de az idősebbek inkább kötöttek. Aznap a tízéves ikrek sütöttek, főztek.

Kis idő múlva Kata meggyújtotta a tűzhelyet, de a gyufa leesett a földre, s a szőnyeg lángra kapott. A tüzet Joli vette észre, és szólt a nagyszüleinek.

Nagyapó kihívta a tűzoltókat, de amire odaértek, már késő volt: leégett a nyaraló. Csak az embereket tudták megmenteni, az épületet már nem.

Nos, szadista épület-gyilkos voltam… 😀 Chö! De van még, ahonnan ez jött. 😀