Ez az utolsó bejegyzés, amit Angliából írtam volna, bár ez kicsit megcsúszott, mindegy… de Angliáról még lesz szó. És eme jeles alkalomra mesés bejegyzésre számíthattok. Szó szerint, ugyanis Dorkám meginvitált egy játékra, melyet örömmel töltök ki… 😀
Szóval következzék egy Tündérmese BookTAG.
A napokban találtam rá egy bookTAG-re, amin igencsak megakadt a szemem. Napi szinten olvasgatom és töltögetem ki csak a fejemben őket, de ezt úgy éreztem, muszáj! Ugyanis ez egy kávés kihívás, nekem pedig kávé folyik az ereimben…
Hóhahó!
Tudom, hogy sikeresen levágtam a tizenkét napos túrámnak a végét, de azon a héten pont rengeteget dolgoztam, és nem értem haza éjfél előtt… Meg aztán bulizni is voltam, megint dolgoztam, és hopp… Elfelejtődött… Igazából nem. Mert gondoltam arra, hogy utólag visszalopom, de az úgy más nem lenne buli, így sajnálattal közlöm, hogy nem fejezem be az utolsó két napot, inkább igyekszem újabb kihívások felé kacsingatni.
Persze miután hazaértem. Bővebben…
Hát, nagyon nem sikerült időben megírnom a mai bejegyzésemet se, de üsse kő, a mostani feladatot amúgy sem nagyon kedvelem… El is mondom miért…
Iszonyat rossz tanár vagyok…
Tényleg…
Bocsi, hogy megint így éjjel zaklatlak benneteket, próbálkoztam én korábban, de valahogy nem akaródzik menni. Talán holnap… Ha kibírom a délutánt ágybacsapódás nélkül. Ugyanis tetszik tudni, hulla vagyok… A szó szoros értelmében. A főnököm is ki van már tőlem akadva, hogy mi a francért akarok még több órát, amikor jócskán 50-en túlteljesítek hetente… Én vagyok mazochista, vagy csak nem érti meg a szenvedésem… Höhö…
Na mindegy, mindenesetre ezt a bejegyzést is meg kell írni, szóval most sem fekhetek még le aludni, azt az öt percet még kibírom. Vagy mi… Lényeg a lényeg, hogy a tizenkét napos kihívást eddig egészen jól teljesítetem, és nem szeretném idő előtt abbahagyni, mert az milyen már? Ugye?
nettikeee 