Örökké

Az egyetlen vers, amit ténylegesen neki írtam. Mert már nem tudom, hol is vagyok, és ki vagyok valójában. Tudom, hogy ez az egész egy katyvasz, az én fejemben is kavarog sok minden, nem tudom, hogy mire is gondoljak, mit is érezzek. Újra?

Végre valahára!

Fú, vártam rá egy kis (kicsit sokat is talán) időt, hogy végre valahára megjelenjen egy újabb cikkem. Nagyon sokat dolgoztam vele, sőt, nem csak ezzel, hanem még jónéhány másikkal, és nem sikerült egyről a kettőre jutni. DE! Most végre megjelent! 😀

http://www.kultura.hu/nemzetkozi-regenyiro

A fenti linken elérhetitek! 😀

Broadway felett az ég

Hát, úgy tűnik, nem akarnak megjelenni a cikkeim, de én úgy döntöttem, szorgalmasan gyártogatom őket, van is már két új ötletem, amik valószínűleg már felkerülnek majd. Remélem. “Csak legyenek benne megszólalók!” Hát, evvan!

Mi van veled?

Nekem írnom kell, erre jöttem rá tegnap. Írnom kell, amíg a tollam ki nem kopik, míg el nem zsibbad a kezem a billentyűn, csak gyűljenek a szavak.

Valamivel meg kell állnom a helyem a nagyvilágban, és egyre inkább úgy érzem, hogy ez nem a francia lesz. És nem azért, mert nem szeretem, ugyanis egyre jobban érzem magam, ha használhatom a nyelvet, és egyre jobban is megy. Ráéreztem, érzem az ízét, és újra tudom élvezni, célt adott az életemnek.