Van egy olyan érzésem, hogy már a tarisznyátok is tele van velem, és lassan már kezdetek utálni a hülye kihívás miatt, de nyugi, én is magamat. Igazából csak amiatt, mert hála a feladatoknak, esténként azért is be kell kapcsolnom a gépet, de abból nem lesz munka egyhamar… Molyon hamar elfolyik az idő… Mindegy is, most itt vagyok, az a lényeg, és tovább idegesítelek titeket az agyfosásaimmal…
Hát, nagyon nem sikerült időben megírnom a mai bejegyzésemet se, de üsse kő, a mostani feladatot amúgy sem nagyon kedvelem… El is mondom miért…
Iszonyat rossz tanár vagyok…
Tényleg…
Talán a sárga nem a legjobb színválasztás, de nem lehet minden kék vagy lila, az uncsi lenne… Remélem nem lesz belőle nagy probléma…
Igen, ma is visszatértem, frissen és üdén jelentkezem, és jelentem alássan, tegnap nagyon jó napom volt… 😀 Pedig hétfő volt… Höhö… Naszóval, újabb adagot hoztam a 12 napos kihívásból, és rettenetesen büszke vagyok magamra, hogy már túl vagyok az egy héten! Hogy pontosabb legyek, ez a nyolcadik epizódja a sorozatnak.
Vagyis sziasztok, na! Kicsit túlpörögtem most. Délig aludtam, aztán bezabáltam egy fél bödön nutellát, és így félkómásan hallgatok zenét. De csak addig, amíg le nem töltődik a filmem… És egyébként olvasnom kéne, de túl gyors a felfogásom a XIX. század eleji barokk körmondatokhoz. Na mindegy is…
Úgy döntöttem, hogy a nagy zenemániám kiteljesedéséhez pont jó lesz a 12 napos kihívás mai feladata…
Na… Nem tudom, mi van velem, most eléggé eltötyörögtem az időt. Pedig milyen szép kis este lehetett volna, írni, olvasni, aludni. És ehelyett mi történt? Hülye videókat néztem neten, majd játszottam, aztán megnéztem egy filmet, és rájöttem, hogy mindjárt éjfél, alakítani kéne valamit, de nagyon gyorsan, hogy meglegyen a kihívás napi feladata.
Igen, még mindig a 12 napos kihívásról van szó…
nettikeee 