Helló!
Érezted már úgy valaha, hogy ezt most folytatni akarod? És nem tudod megállni, hogy ne spoilerezz magadnak? Én az Otlanderrel voltam így, és szerintem nem egyedül…
A cikk felét Wordben gépeltem, mert nem volt internetem, de aztán a gépem is elszállt, így csak random rögtönzök valamit… Ugye nem baj?
Szóval van az a helyzet, amikor nem akarsz elkezdeni egy könyvet, aztán, amikor végül mégis ráveszed magad, akkor meg nem akarod befejezni. Megvan az érzés? Na, akkor gondolom, minden világos.
Én így voltam az Outlanderrel. Nehezen szántam rá magam, hiába a fantasztikus értékelések, de a kilencszáz oldal eléggé megrémített. Aztán egyszer megnyitottam az olvasón, és egyszerűen odatapadtam a képernyőre, nem számított, milyen hosszú, mert tényleg jó. Olvastatja magát, nagyszerűek a szereplők, és rengeteg akció van benne.
Fantasztikusan van összerakva a könyv, nagyon jó az ötlet, ész szerintem ezért is van akkora sikere. Bár őszintén megvallva, a mostani nagy sikert az éppen folyamatban lévő sorozat hozta meg, hisz azóta dupla, hanem tripla annyian ismerik a Frank – Claire – Jamie – Jack négyesfogatot. Claire választása, ami nem is igazán az ő döntése volt…
De lássuk a medvét: Történt egyszer úgy, hogy a másodim világháború után egy párocska Skóciába megy második nászútra. Tudni illik, az a hely tele van alakba rendezett kőtömbökkel, amik egy kis varázslatos rituális tánc végigszenvedése után varázslatos erővel bírnak. Történetesen embereket (nőket!!!) küldenek vissza a múltba. Ez a sors jutott Claire-nek is, aki kétszáz évvel lett fiatalabb.
Ez eddig stimmel. Meg úgy nagyjából az is, ahogy a történetet végigvezették a sorozatban. Volt egy-két plusz jelenet, megtudtunk pár új dolgot, főleg Frank idejéből, hogy ő hogy érezte magát otthagyva, míg a felesége élte a boldogok életét a túloldalt. Jó, mondjuk azért Claire-t nem kellet félteni. Jól feltalálta magát gyógyítóként a XX. század alapvető egészségügyi ellátását alkalmazva.
És őszintén fogalmam sincs, hova akartam ezzel a bejegyzéssel kilyukadni, olyan régen kezdtem el írni. Talán oda, hogy annyira imádtam a történetet könyvben is meg sorozatban is, hogy alig bírtam rávenni magam, hogy ne kezdjek bele a második évadba a második könyv előtt. 😀 Asszem ennyit mondanék most… 😀
Beszéljenek a képek. 😀
nettikeee 