Innen a messzi távolból,
Mi mást írhatnék? Hiányzol!
Lehetnék esetleg veled,
Ölelkezve aludnánk el!
Hm… bárcsak!
Üresek az éjszakáim,
Nem látom a csillagaim.
Ködös, felhős, sötét az éj,
Nem leled, bárkit szeretnél.
Ó, bárcsak!
Ha te bármit megtehetnél,
Repülnél-e hozzám, csókért?
Mernél-e szeretni engem,
A lényemet, a lelkemet?
Jaj, bárcsak!
De hiszen angyal vagy,
Óvod, véded a váramat;
Szárnyalnod szintén tudnod kell:
Elrepítsz a fellegekbe.
Awh… bárcsak…
Viasz rengetegbe tévedt
Csonka kanóc sercen,
Kék-sárga lángja éget,
Csillagokat formál fénye.
Csalfa csóva az égben,
A fények az utcán élnek;
Az éjszaka sötétje
Elszomorítja lelkünket.
Szobában vaníliaillat,
Kicsinyke fénye villan,
Szerelmünk színe arany…
Hopp! Elfújtam…
veled álmodtam téged láttalak
Szeretni, vagy szeretve lenni?
Emlékezni vagy emlékeztetni?
Megcsinálni vagy megcsináltatni?
Szenvedtetni vagy szenvedni?
Csillagokat számlálnék,
De nem látok egyet sem.
Csak a Hold virít,
Az éj egyre csendesebb.
Az ablakon kitekintve
Sivár a táj, gyertyaláng:
Sötétségben néhol fények…
Te is gondolsz néha rám?
Ne keress választ,
Csak higgy és remélj!
A Hold megad mindent;
Boldog leszel te még!
Miért is éri ez meg nekem?
Szeretni egy olyat, ki már megint átvert…
Miért az kell, ami nem lehet az enyém?
És ő miért játszik velem, mintha az övé lennék?
Érzelmeim foglya vagyok,
Szívem helyettem is gondol.
Nem akarom, mégis megöl,
Kínoz itt legbelül.
Csak rángat jobbra-balra,
Húz a szívem valahova.
Én sem értem egészen:
Nem fogom fel ésszel…
———————————
nem az ész irányít
hanem a szív
csak hív
szólít
bonyolít
…
nettikeee 