Üdv mindenki, aki még járkál erre…
Elkezdődött egy új év… Mi az, hogy elkezdődött?! Már egy hónap is eltelt belőle, én meg csak vagyok.
Igen. Vagyok. Próbálom az életemet rendbe rakni, egyről a kettőre lépni. Egyre közelebb kerülök a terveimhez, mert most már van motivációm. Most már látom a fényt az alagút végén.
Helló!
Érezted már úgy valaha, hogy ezt most folytatni akarod? És nem tudod megállni, hogy ne spoilerezz magadnak? Én az Otlanderrel voltam így, és szerintem nem egyedül…
A cikk felét Wordben gépeltem, mert nem volt internetem, de aztán a gépem is elszállt, így csak random rögtönzök valamit… Ugye nem baj?
Hóhahó!
Tudom, hogy sikeresen levágtam a tizenkét napos túrámnak a végét, de azon a héten pont rengeteget dolgoztam, és nem értem haza éjfél előtt… Meg aztán bulizni is voltam, megint dolgoztam, és hopp… Elfelejtődött… Igazából nem. Mert gondoltam arra, hogy utólag visszalopom, de az úgy más nem lenne buli, így sajnálattal közlöm, hogy nem fejezem be az utolsó két napot, inkább igyekszem újabb kihívások felé kacsingatni.
Persze miután hazaértem. Bővebben…
Hát, nagyon nem sikerült időben megírnom a mai bejegyzésemet se, de üsse kő, a mostani feladatot amúgy sem nagyon kedvelem… El is mondom miért…
Iszonyat rossz tanár vagyok…
Tényleg…
Talán a sárga nem a legjobb színválasztás, de nem lehet minden kék vagy lila, az uncsi lenne… Remélem nem lesz belőle nagy probléma…
Igen, ma is visszatértem, frissen és üdén jelentkezem, és jelentem alássan, tegnap nagyon jó napom volt… 😀 Pedig hétfő volt… Höhö… Naszóval, újabb adagot hoztam a 12 napos kihívásból, és rettenetesen büszke vagyok magamra, hogy már túl vagyok az egy héten! Hogy pontosabb legyek, ez a nyolcadik epizódja a sorozatnak.
nettikeee 