Halihó mindenki!
A napokban találtam rá egy bookTAG-re, amin igencsak megakadt a szemem. Napi szinten olvasgatom és töltögetem ki csak a fejemben őket, de ezt úgy éreztem, muszáj! Ugyanis ez egy kávés kihívás, nekem pedig kávé folyik az ereimben…
A napokban találtam rá egy bookTAG-re, amin igencsak megakadt a szemem. Napi szinten olvasgatom és töltögetem ki csak a fejemben őket, de ezt úgy éreztem, muszáj! Ugyanis ez egy kávés kihívás, nekem pedig kávé folyik az ereimben…
Van egy olyan érzésem, hogy már a tarisznyátok is tele van velem, és lassan már kezdetek utálni a hülye kihívás miatt, de nyugi, én is magamat. Igazából csak amiatt, mert hála a feladatoknak, esténként azért is be kell kapcsolnom a gépet, de abból nem lesz munka egyhamar… Molyon hamar elfolyik az idő… Mindegy is, most itt vagyok, az a lényeg, és tovább idegesítelek titeket az agyfosásaimmal…
Vagyis sziasztok, na! Kicsit túlpörögtem most. Délig aludtam, aztán bezabáltam egy fél bödön nutellát, és így félkómásan hallgatok zenét. De csak addig, amíg le nem töltődik a filmem… És egyébként olvasnom kéne, de túl gyors a felfogásom a XIX. század eleji barokk körmondatokhoz. Na mindegy is…
Úgy döntöttem, hogy a nagy zenemániám kiteljesedéséhez pont jó lesz a 12 napos kihívás mai feladata…
Na… Nem tudom, mi van velem, most eléggé eltötyörögtem az időt. Pedig milyen szép kis este lehetett volna, írni, olvasni, aludni. És ehelyett mi történt? Hülye videókat néztem neten, majd játszottam, aztán megnéztem egy filmet, és rájöttem, hogy mindjárt éjfél, alakítani kéne valamit, de nagyon gyorsan, hogy meglegyen a kihívás napi feladata.
Igen, még mindig a 12 napos kihívásról van szó…
Bocsi, hogy megint így éjjel zaklatlak benneteket, próbálkoztam én korábban, de valahogy nem akaródzik menni. Talán holnap… Ha kibírom a délutánt ágybacsapódás nélkül. Ugyanis tetszik tudni, hulla vagyok… A szó szoros értelmében. A főnököm is ki van már tőlem akadva, hogy mi a francért akarok még több órát, amikor jócskán 50-en túlteljesítek hetente… Én vagyok mazochista, vagy csak nem érti meg a szenvedésem… Höhö…
Na mindegy, mindenesetre ezt a bejegyzést is meg kell írni, szóval most sem fekhetek még le aludni, azt az öt percet még kibírom. Vagy mi… Lényeg a lényeg, hogy a tizenkét napos kihívást eddig egészen jól teljesítetem, és nem szeretném idő előtt abbahagyni, mert az milyen már? Ugye?