Hangos város

Hát, szó, mi szó, úgy alakult, hogy az újrakezdésem nem volt éppen annyira sikeres, mint ahogy azt reméltem az újságírás világában. De én megpróbáltam, megcsináltam, és piros pontot kaptam érte… 😀 Mondjuk úgy. Viszont ennek következtében van egy fölösleges cikkem, amit szeretnék itt is megosztani. 🙂

Színházak éjszakája

Az élet margójára

Pest az én városom,
itt az lehetek, aki vagyok…
Határtalan szabadság,
itt téged ÉLET vár!

Bocsi, ennél többre most nem telik… 😀 A lehető legjobb helyre kerültem, a lehető legjobb emberekkel vagyok körülvéve (régiekkel és újakkal egyaránt)… 😀 De tényleg… 😀 imádom ezt a várost! Hamar ráéreztem. 😀

Szabadság, szerelem…

A mai napomat sírással töltöttem, de mégsem… Benn voltam a régi sulimban… ojjajj… Felfordulás van dögivel, senki nem tud semmit, mindenki örül, hogy él… Segítettem kicsit a könyvtárban, szokásomhoz híven oda kucorogtam be… 😀 Szükségem volt arra a délelőttre, hogy kipanaszkodhassam magam, és nagyszerű életvezetési tanácsokat kaphassak. Mert itt mindig van erre lehetőség, plusz kikapcsolni az agyat. Sikerült annyira lenyugodnom, hogy már sokkal jobban látom az életet. Juditnéni mindig segít…

Ennek örömére alkottam…

Boldogság?

Nagyon sok mindenen mentem keresztül az elmúlt időkben, nagyon sok mindent csináltam, és ezek nagy része hiba volt. Vagyis… Tulajdonképpen ezen a nyáron hibát hibára halmoztam. Nem szándékosan, nem tudatosan, de miután megcsináltam, nem sokkal később rájöttem, hogy az volt. Hogy  hülye voltam. Vannak hirtelen ötleteim, amiket elkeseredve követek el, és ezeket nem gondolom át, csak automatikusan ENTER-t nyom az agyam. És ezekből származnak a legnagyobb problémák. Mert még mindig nem értek dolgokat, még mindig nem fogom fel időben a tetteim súlyát.

De ez a súly most nagyon húz lefele a mélybe. És nagyon nehezen viselem, hogy elcsesztem. Ez a szörnyűség az én hibám, és nincs rá bocsánat. Én rontottam el, nagyon haragszom is magamra emiatt. ÉS lehetett volna még folytatás, lehetett volna akármi, mert komoly volt, komolyan gondolta, de már nem bírta elviselni a folytonos nézeteltéréseket. A nézeteltéréseket, amik többsége miattam történt… Mert még mindig nem nőttem fel… Még mindig nem viselem a dolgokat megfelelően…