Helló!
Érezted már úgy valaha, hogy ezt most folytatni akarod? És nem tudod megállni, hogy ne spoilerezz magadnak? Én az Otlanderrel voltam így, és szerintem nem egyedül…
A cikk felét Wordben gépeltem, mert nem volt internetem, de aztán a gépem is elszállt, így csak random rögtönzök valamit… Ugye nem baj?
Ez az utolsó bejegyzés, amit Angliából írtam volna, bár ez kicsit megcsúszott, mindegy… de Angliáról még lesz szó. És eme jeles alkalomra mesés bejegyzésre számíthattok. Szó szerint, ugyanis Dorkám meginvitált egy játékra, melyet örömmel töltök ki… 😀
Szóval következzék egy Tündérmese BookTAG.
A napokban találtam rá egy bookTAG-re, amin igencsak megakadt a szemem. Napi szinten olvasgatom és töltögetem ki csak a fejemben őket, de ezt úgy éreztem, muszáj! Ugyanis ez egy kávés kihívás, nekem pedig kávé folyik az ereimben…
Hóhahó!
Tudom, hogy sikeresen levágtam a tizenkét napos túrámnak a végét, de azon a héten pont rengeteget dolgoztam, és nem értem haza éjfél előtt… Meg aztán bulizni is voltam, megint dolgoztam, és hopp… Elfelejtődött… Igazából nem. Mert gondoltam arra, hogy utólag visszalopom, de az úgy más nem lenne buli, így sajnálattal közlöm, hogy nem fejezem be az utolsó két napot, inkább igyekszem újabb kihívások felé kacsingatni.
Persze miután hazaértem. Bővebben…
Van egy olyan érzésem, hogy már a tarisznyátok is tele van velem, és lassan már kezdetek utálni a hülye kihívás miatt, de nyugi, én is magamat. Igazából csak amiatt, mert hála a feladatoknak, esténként azért is be kell kapcsolnom a gépet, de abból nem lesz munka egyhamar… Molyon hamar elfolyik az idő… Mindegy is, most itt vagyok, az a lényeg, és tovább idegesítelek titeket az agyfosásaimmal…
nettikeee 