Üres az ágyam,
Csak fekszem benne,
Nincs benne senki,
Aki velem lenne.
Csak rád gondolok,
Hogy kellesz nekem,
Kicsit odabújni,
És rendben leszek.
Játszanék veled,
Vagy ha úgy tetszik,
Akár rajtad is,
Megkapnál engem,
Szerethetsz engem,
Röpködne lelkem.
Mindig mindennek története van. Ifikarácsonyra szerettem volna valami szépséggel előállni, de valahogy nem jutottam túl ezen a négy soron. De így kezdődött minden… Elméletileg. 🙂
Szent karácsony éjjelén,
Kis Jézusunk születén,
Falu-világ megcsodálja,
Erdő-mező bepólyálja.
Vér, kés…
Miért?
Miért tetted?
Miért vágtad föl az ereidet?
Miért tetted?
Miért kellett?! Bővebben…
Mint minden versnek, ennek is története van… Vagyis ebben az esetben, más versének… Bővebben…
Az elmúlt néhány hétben eléggé, hogy is mondjam, krízishelyzeten mentem keresztül: magánéleti, iskolai és életvitelbeli problémákkal küszködtem. Ez a bejegyzés egy könyvértékelő-könyvajánló lenne, és tudom, rögvest olvasás után hozzá kellett volna fognom megírni, de csak mostanra csengett le bennem a közrejátszott dolog.
Tudvalevő, rengeteg időt töltök molyon (talán többet is, mint kellene), és egyszer az egyik követettem elkezdett idézeteket kiírni ebből a könyvből, amiket majdhogynem egytől-egyig a magaménak éreztem, hiszen én is a barátság-szerelem, az élet-halál és a filozófia kérdéseire adható válaszokat kerestem. Az egysoros szemelvények pedig irányt mutattak valamelyest, és rögtön tudtam, hogy nekem ez a könyv kell, és mihamarabb el kell olvasnom! Azonnal be is szereztem (szintén molyról), és buzgón vágtam neki a hatszáz oldanyi olaszországi bulinak.
nettikeee 