Nem vagyok tökéletes

Az ember csak arról tud írni, vagyis arról leghitelesebben, amit a legjobban, vagy éppen a legkevésbé ismer, a saját érzései. Legalábbis én ezt tartom. Az elmúlt időben úgy összekuszálódott minden, oda-vissza ugráltam az érzelmeim zavarában, próbáltam a magam ura lenni, de fogadtam meg tanácsokat is. A legjobb ilyen, eléggé későn érkezett, de egy kicsit még tudtam élvezni az életet, a pillanatot. És éltem, nem gondolkodtam, nem aggódtam a dolgokat, csak jól elvoltam a nagyvilágban, és tetszett, hogy amit mindig is szerettem volna elérni, bizonyos pillanatokban sikerült is, nem éreztem magamat egyedül, ott volt mellettem valaki, aki vágyott rám, aki várt rám. Azt hittem, komolyan gondolja, azt hittem, kitarthat egy darabig… Hinni a templomban kell…  Bővebben…

Tied a világ!

Sziasztok! Ez most egy különleges bejegyzés, ugyanis a lényegi tartalom nem az enyém, vendégírónk érkezik… Aki szereti a színházat, az érdekes dolgokat, ajánlom figyelmébe a lenti cikket. Én ennyi voltam, most következzen Enikő!

Bővebben…

Help!

SZIASZTOK!

Aki itt van, annak a nagyon nagy szeretetét kérném, és egyúttal egy szívességet is! Egyik barátnőm, Enikő részt vett év elején egy Tehetség Piactér elnevezésű programban, amelyben a legeredményesebb 25 “versenyző” a projekt zárásaként elkészített Prezijével egy közönségdíjért harcol éppen. Szeretném, ha esetleg tudnátok dobni neki egy puszit egy lájk formájában… 😀 Nem tart soká, csupán egy percet vesz igénybe…

(y)

<

p class=”separator”>Köszönöm, köszöni szépen mindenki támogatását!