Üdv emberek!
Nem mondom, hogy rendszeresíteni fogom a blogot, de igyekszem itt lenni. Ebbe a posztba is vagy háromszor kezdtem bele, mire meglett, mert ugye mindig van dolgom. Vagy mi…
Nadeszóval… Sziasztok!
Eltelt a február is, és azért történtek dolgok. Az egyik legfontosabb, hogy elkezdődött suli. És el is felejtettem, mennyi időt elvesz tőlem. Tanulni kell. Most is éppen a holnapi ZH-ra keszülök, látszik, ugye?
De amúgy tényleg. Elhatároztam, hogy meg akarom csinálni, így tényleg fordítok időt a tanulásra, és rászántam magam a kötelező olvasmányokra is. Nem feltétlen franciául olvasom őket, de próbálkozom. Három 18-ik századi könyv közül kettőt olvastam el, egyet magyarul. Szerintem ez egész jó arány. Amúgy tényleg megvan bennem az elhatározás.
Prévost Manon Lescault-ját elolvastam. Ő volt a magyar. Emlékszem, még tavaly a tanár nagyon beharangozta, nekem meg megvolt, hála a Helikon kiadónak, elolvastam. Most mondanom se kell, kicsit csalódtam. Nem erre számítottam. Úgy fel lett hype-olva a regény, én meg kaptam egy… Hm… Nem is tudom mit. Amúgy nem rossz történet, mert izgalmas, csak éppen a két főszereplő jellemével van bajom. Tudniillik az egyik egy hülye, aki bele van bolondulva a másik hülyébe, és ennek cserébe a másik hülye kihasználja az egyiket. És igen. Ez egy 250 éves sztori.
Aztán megembereltem magam, hogx majd én igenis fogok Voltaire-t olvasni franciául, amikor is elmentem a könyvtárba, hogy beszerezzem a Zadig-ot. Hát… Ez se szól igazán semmiről. De cshhhh. Nehogy bárki meghallja! Egy hullámzó történet a sorsról, amelyben a főszereplőnek egyszer nagyon jó, egyszer meg nagyon nem. És akkor gondolkodjunk, filozofálgassunk.
Jó, értem én, az egész felvilágosodás korszaka erről szól, hogy megismerünk új kultúrákat, politikai rendszereket, filozofálgatunk meg minden. Kössz, tök jó, de na. Lesz ez jobb is. Már várom a félév második felét a Veszedelmes voszonyok és a Figaro házassága miatt. Ja, és bár nem kötelező, de LeSage Sánta ördöge is megzizegtetett bennem valamit, szóval jah. Lehet azt még elolvasom. De se a Candide-ot, se Rousseau-t nem vagyok hajlandó. Cshhh. Ez plíz ne mondjátok el a tanárnak!
Van még itt irodalom óra, kérem szépen. Mégpedig középkori. Ez sokkal izgisebb, mint tavaly, jobb tanár tartja. Lovagregények meg tündérmesék, Trisztán és Izolda meg Marie de France Szerelmes novellái… Lehet erre is rászánom majd magam a vizsgára, de jelenleg leköt a másik. Meg a többi óra. Meg minden más.
A minden másba pedig sok minden tartozik. Ehh. Szóismétlés… Mindegy.
Nos. Ugyebár belefogtam az olvasásba, ami természetesen nem csak a kötelezőkről szól. Molyra visszatértem, kihívásozom, így van folyamatosan olvasnivalóm. Idén már 17 befejezett könyvem van, amiben persze vannak képregények is, de azért jó arány magamhoz képest.
Egy kihívásnak hála egy családregény élményével lettem gazdagabb. Ha nincs a moly, valószínűleg sosem találkoztam volna A cipész felesége-vel. Nagyon durván meghatározó élmény volt. Szabó Magda óta nem sírtam könyvön. Szóval ennyire beütött. Lehet, lesz belőle itt is valami, de nem biztos.
Az elején nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de végül mégis így történt. J. Goldenlane magyar írónő Isteni balhé című könyve ütött. Szintén molyon jött velem szembe pár éve a Delta Vision-ös új borítós kiadás, ami nagyon megtetszett. Tavaly könyvhéten sikerült végül beszereznem, és most elolvastatták velem. Mit ne mondjak, wow, hű de jó ötlet volt! Köszi. Egy vagány cserfes csajszi világmegment egy nagyon menő lovaggal. És még nincs vége… Kell a második rész.
Ja, és ha már könyvek meg ilyenek. Én barom, kitaláltam azt is, hogy akkor most a könyvfesztig nem veszek könyvet. Nagyon nehéz! Úristeeeen. De mondjuk most olvasnom kell. Amúgyis van vagy 600 könyvem, aminek a felét nem is olvastam… Jah, ugyanitt könyvek eladók.
Szóval yep. Tervek vannak, megvalósítás folyamatban. Áprilisban a millenárison tali, én meg itt vagy leszek, vagy nem. Pá. 🙂
nettikeee 