Fall to pieces

Mostanában eltűntem, és a kreativitásom is elcsökevényesedett, be kell érnem a cikkírással. Vagy még azzal sem. Próbálkozom zenehallgatással, ami által új ötleteket meríthetek, és általában merítek is, de sokszor csak dalszövegekre futja. Olyanokra, amiket állandóan dúdol az ember lánya. Biztos mindenkinek van egy aktuális kedvence, amit unásig hallgat, mert épp annyira jó, vagy csak éppen az fejezi ki legjobban az érzéseit.

Bennem is kavarognak most egy kicsit a dolgok, nem tudom, hogy mit is akarok igazán, de valahogy mégis. Érzem, legbelül tudom, hogy nekem ezt igenis így és így kellene megcsinálnom, ezzel és ezzel kéne ilyen és ilyen ügyben beszéljek, hogy aztán ezt és ezt a végeredményt érhessem el. Sokat tűnődöm mostanában, és kezdenek világosodni bennem ezek a valamik, de még nem mindig tudom, hogy mik. Csak próbálkozom. És szerintem jó irányba haladok. Remélem, elérhetem a céljaimat. A szerencsesüti is megmondta: “Minden lehetséges, ha erősen hiszel benne.”

Múló pillanat

Fiatalok.

Egy pillanat, csak ennyi volt, megkedvelték egymást. Nem mondtak semmit, de érződött. Ők érezték, de gyávák voltak.

Senki sem vett észre semmit. Mintha az a valami nem lebegne ott, mintha nem is találkoztak volna, úgy mentek el egymás mellett az utcán. Némán, vágyakozva.

Egy pillanat, csak ennyi volt, de az minden porcikájukat átjárta.

Fiatalok…

Vajon mennyi esélye van az új találkozásnak? Vajon van értelme elrontani ezt a pillanatot? Vajon a vágy mekkora kínzó eszköz?

Egy fiatal számára minden képes szenvedést okozni. Legyen az jó, vagy rossz. Okozzon bármit, csak legyen célja és eredménye, de legyen oka is.

Egy pillanat, csak ennyi volt, és elszállt.

Pest Este…

Kérdőjeles élet

Legszívesebben áthúznám, kitörölném az előző jegyzetemet. Mert rájöttem, hogy Pesten sem tudok kiteljesedni… És nem azért, mert nincs rá lehetőségem, nincs rá kapacitásom. Mert ilyen vagyok, nincs tovább teljesedni. Ugyanolyan jelentéktelen szürke kisegér vagyok, mint voltam. Ugyanúgy elbújhatok, ugyanúgy elnyel a tömeg.

Ráadásul Pest szép város, nagy város. Van helyem elveszni. De nem akarok elveszni, ki akarok törni, ki akarok jutni ebből a mélységből. Ezért jöttem ide, hogy ezt megvalósítsam, hogy megvalósítsam önmagam. Próbáltam új életet kezdeni, próbáltam itt lenni és élvezni. És éltem. Lubickoltam a vízben. És tényleg élveztem. Jól éreztem magam. Egy darabig.

Élmények… #1

Pest él. Pest igazi nagyváros. Ez volt az első gondolatom, mikor idejöttem. Úgy éreztem, csak rám vár. Megszólított. Azonnal szerelmes lettem.

Még sohasem éreztem magam ennyire szabadnak, pedig ha más nem is, én szeretek élni, és a saját énem beteljesülése történik most itt. Az elmúlt években meg volt kötve a kezem, mert tartoztam valahova, tartoztam valakihez. Most, hogy ez a kötelék elszakadt, most értettem meg, mennyire be voltam zárva. Egy ketrecben éltem, és nálam a kulcs.

Pest él. Pest éltet. Több millió ember táplálkozik belőle. Én egy vagyok közülük.