Üdv emberek!
Nem mondom, hogy rendszeresíteni fogom a blogot, de igyekszem itt lenni. Ebbe a posztba is vagy háromszor kezdtem bele, mire meglett, mert ugye mindig van dolgom. Vagy mi…
Nadeszóval… Sziasztok!
Eltelt a február is, és azért történtek dolgok. Az egyik legfontosabb, hogy elkezdődött suli. És el is felejtettem, mennyi időt elvesz tőlem. Tanulni kell. Most is éppen a holnapi ZH-ra keszülök, látszik, ugye?
Üdv mindenki, aki még járkál erre…
Elkezdődött egy új év… Mi az, hogy elkezdődött?! Már egy hónap is eltelt belőle, én meg csak vagyok.
Igen. Vagyok. Próbálom az életemet rendbe rakni, egyről a kettőre lépni. Egyre közelebb kerülök a terveimhez, mert most már van motivációm. Most már látom a fényt az alagút végén.
Hóhahó!
Tudom, hogy sikeresen levágtam a tizenkét napos túrámnak a végét, de azon a héten pont rengeteget dolgoztam, és nem értem haza éjfél előtt… Meg aztán bulizni is voltam, megint dolgoztam, és hopp… Elfelejtődött… Igazából nem. Mert gondoltam arra, hogy utólag visszalopom, de az úgy más nem lenne buli, így sajnálattal közlöm, hogy nem fejezem be az utolsó két napot, inkább igyekszem újabb kihívások felé kacsingatni.
Persze miután hazaértem. Bővebben…
Van egy olyan érzésem, hogy már a tarisznyátok is tele van velem, és lassan már kezdetek utálni a hülye kihívás miatt, de nyugi, én is magamat. Igazából csak amiatt, mert hála a feladatoknak, esténként azért is be kell kapcsolnom a gépet, de abból nem lesz munka egyhamar… Molyon hamar elfolyik az idő… Mindegy is, most itt vagyok, az a lényeg, és tovább idegesítelek titeket az agyfosásaimmal…
Hát, nagyon nem sikerült időben megírnom a mai bejegyzésemet se, de üsse kő, a mostani feladatot amúgy sem nagyon kedvelem… El is mondom miért…
Iszonyat rossz tanár vagyok…
Tényleg…
nettikeee 