Vagyis sziasztok, na! Kicsit túlpörögtem most. Délig aludtam, aztán bezabáltam egy fél bödön nutellát, és így félkómásan hallgatok zenét. De csak addig, amíg le nem töltődik a filmem… És egyébként olvasnom kéne, de túl gyors a felfogásom a XIX. század eleji barokk körmondatokhoz. Na mindegy is…
Úgy döntöttem, hogy a nagy zenemániám kiteljesedéséhez pont jó lesz a 12 napos kihívás mai feladata…
Bocsi, hogy megint így éjjel zaklatlak benneteket, próbálkoztam én korábban, de valahogy nem akaródzik menni. Talán holnap… Ha kibírom a délutánt ágybacsapódás nélkül. Ugyanis tetszik tudni, hulla vagyok… A szó szoros értelmében. A főnököm is ki van már tőlem akadva, hogy mi a francért akarok még több órát, amikor jócskán 50-en túlteljesítek hetente… Én vagyok mazochista, vagy csak nem érti meg a szenvedésem… Höhö…
Na mindegy, mindenesetre ezt a bejegyzést is meg kell írni, szóval most sem fekhetek még le aludni, azt az öt percet még kibírom. Vagy mi… Lényeg a lényeg, hogy a tizenkét napos kihívást eddig egészen jól teljesítetem, és nem szeretném idő előtt abbahagyni, mert az milyen már? Ugye?
nettikeee 