Sziasztok!
Hát, nagyon nem sikerült időben megírnom a mai bejegyzésemet se, de üsse kő, a mostani feladatot amúgy sem nagyon kedvelem… El is mondom miért…
Iszonyat rossz tanár vagyok…
Tényleg…
Hát, nagyon nem sikerült időben megírnom a mai bejegyzésemet se, de üsse kő, a mostani feladatot amúgy sem nagyon kedvelem… El is mondom miért…
Iszonyat rossz tanár vagyok…
Tényleg…
Ma este hulla fáradt vagyok, nézzétek el nekem kérlek. Most értem haza munkából, egy hosszú nap után, és alig állok a lábamon, ezért ülök most az ágyon. Höhö.
Na, szóval… Még mindig a 12 napos kihívás köreit futom, ezúttal már a harmadik napon, melynek főhőse a “nasi-bazár”. Ezt nehéz lesz kivitelezni, ugyanis a korgó gyomrom nagyjából mindent megenne most, amit lát, ezért sem akarok igazából képeket szerválni nektek (meg amúgy is kiugrik a szemem a helyéből)…
Megint egy fergeteges blogbejegyzéssel készültem, mégpedig a 12 napos kihívásnak köszönhetően életem legviccesebb/legkínosabb eseményeiről fogok beszámolni. Mondjuk a kérdés befigyel: Ki számára vicces és kinek kínos?
Na, ha leírtam, kiderül… Remélem… Ugyanis nem olyan könnyű ám ilyen dolgokat előkeresni a kisbuksiban, esetleg fogyaszthatóvá átvarázsolni. Mindegy is, a témakörök a következők:
Helló!
Tudjátok, van az a típusú könyv, aminek úgy állsz neki, hogy nem érted a felhajtást körülötte, de mire a végére érsz, bőgsz, mert te is a rabja lettél. Na, nekem Emerenc története volt ilyen.
Random vélemények…
Innen a messzi távolból,
Mi mást írhatnék? Hiányzol!
Lehetnék esetleg veled,
Ölelkezve aludnánk el!
Hm… bárcsak!
Üresek az éjszakáim,
Nem látom a csillagaim.
Ködös, felhős, sötét az éj,
Nem leled, bárkit szeretnél.
Ó, bárcsak!
Ha te bármit megtehetnél,
Repülnél-e hozzám, csókért?
Mernél-e szeretni engem,
A lényemet, a lelkemet?
Jaj, bárcsak!
De hiszen angyal vagy,
Óvod, véded a váramat;
Szárnyalnod szintén tudnod kell:
Elrepítsz a fellegekbe.
Awh… bárcsak…