Nos, úgy tűnik, ezen a kései órán fogom írni a bejegyzéseimet, mert egyszerűen nem érek haza korábban. Ennyi. Bocsi.
Mindegy is! A lényeg a negyedik bejegyzés a tizenkét napos kihívásban.A témák nem változtak, ezúttal képeket kaptok a társasági életemből…
Ma este hulla fáradt vagyok, nézzétek el nekem kérlek. Most értem haza munkából, egy hosszú nap után, és alig állok a lábamon, ezért ülök most az ágyon. Höhö.
Na, szóval… Még mindig a 12 napos kihívás köreit futom, ezúttal már a harmadik napon, melynek főhőse a “nasi-bazár”. Ezt nehéz lesz kivitelezni, ugyanis a korgó gyomrom nagyjából mindent megenne most, amit lát, ezért sem akarok igazából képeket szerválni nektek (meg amúgy is kiugrik a szemem a helyéből)…
Megint egy fergeteges blogbejegyzéssel készültem, mégpedig a 12 napos kihívásnak köszönhetően életem legviccesebb/legkínosabb eseményeiről fogok beszámolni. Mondjuk a kérdés befigyel: Ki számára vicces és kinek kínos?
Na, ha leírtam, kiderül… Remélem… Ugyanis nem olyan könnyű ám ilyen dolgokat előkeresni a kisbuksiban, esetleg fogyaszthatóvá átvarázsolni. Mindegy is, a témakörök a következők:
Üdv néktek! 🙂 Most szántam rá magam, hogy nekiálljak a beígért képadagnak… Bővebben…
Innen a messzi távolból,
Mi mást írhatnék? Hiányzol!
Lehetnék esetleg veled,
Ölelkezve aludnánk el!
Hm… bárcsak!
Üresek az éjszakáim,
Nem látom a csillagaim.
Ködös, felhős, sötét az éj,
Nem leled, bárkit szeretnél.
Ó, bárcsak!
Ha te bármit megtehetnél,
Repülnél-e hozzám, csókért?
Mernél-e szeretni engem,
A lényemet, a lelkemet?
Jaj, bárcsak!
De hiszen angyal vagy,
Óvod, véded a váramat;
Szárnyalnod szintén tudnod kell:
Elrepítsz a fellegekbe.
Awh… bárcsak…
nettikeee 