Viasz rengetegbe tévedt
Csonka kanóc sercen,
Kék-sárga lángja éget,
Csillagokat formál fénye.
Csalfa csóva az égben,
A fények az utcán élnek;
Az éjszaka sötétje
Elszomorítja lelkünket.
Szobában vaníliaillat,
Kicsinyke fénye villan,
Szerelmünk színe arany…
Hopp! Elfújtam…
Érzelmeim foglya vagyok,
Szívem helyettem is gondol.
Nem akarom, mégis megöl,
Kínoz itt legbelül.
Csak rángat jobbra-balra,
Húz a szívem valahova.
Én sem értem egészen:
Nem fogom fel ésszel…
———————————
nem az ész irányít
hanem a szív
csak hív
szólít
bonyolít
…
Szóval, kedves mindenki, én is jönnék egy kisebb-nagyobb évértékelő bejegyzéssel.
Sokféleképpen neki lehetne kezdeni, de én a legelejét ragadnám meg a dolgoknak. Tavaly ilyenkor megfogadtam, hogy a 2015-ös évben az olvasás megy a tanulás rovására, nem pedig az internetezés. Mivel valahogy az összes fogadalmamat eddig sikerült sutba vágnom, foggal-körömmel harcoltam, hogy ezt megtartsam. Vagyis többé-kevésbé gőzerővel olvastam.
De ahhoz először is rendbe kellett szedni a dolgaimat. Bővebben…
Mindig mindennek története van. Ifikarácsonyra szerettem volna valami szépséggel előállni, de valahogy nem jutottam túl ezen a négy soron. De így kezdődött minden… Elméletileg. 🙂
Szent karácsony éjjelén,
Kis Jézusunk születén,
Falu-világ megcsodálja,
Erdő-mező bepólyálja.
Mint minden versnek, ennek is története van… Vagyis ebben az esetben, más versének… Bővebben…
nettikeee 