Az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon sok pozitív és negatív cikk keringett a fordításokról, természetesen a Rozsban a fogó kapcsán. Egyesek istenítik az új fordítást, sokan megmaradnának a réginél. A cikkek olvasása közben rájöttem, hogy valahol a kettő között lehet az igazság. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy melyik az a pont, ahol “jó”-nak, vagy éppen “rossz”-nak titulálunk valamit.
Mindennek két oldala van, és mindkét oldalon fognak majd emberek állni, akik a végsőkig elmennek a saját igazuk miatt. Ezek a szélsőségek, lehet, hogy útközben, félúton van az a határ.
Egy könyvnek, sosem olvastam még két külön fordítását, bár arra emlékszem, hogy anno az Anyegint három különböző fordításban olvasta az osztály és Júlia monológját is kétféleképpen tanultuk meg. Érdekes volt, hogy az egyik így mondta, a másik úgy, és mégis ugyanaz volt a kettő.
Szerintem itt is valami ilyesmi a helyzet. Pár éve már olvastam a Zabhegyezőt, de őszintén szólva félretettem, sokáig elvoltam vele. Azután fúrta nagyon az oldalamat, hogy befejezzem. Nos, most itt az alkalom. Megfogadtam, hogy ha nem is párhuzamban, de egymás után olvasom el őket, kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit húztak le annyira… Majd befejeztéül, egy rövidecske (vagy amilyenre sikerül) összehasonlító elemzést, esszét, akármit tervezek belőle írni.
Így vizsgaidőszak mellett meg lesz a kikapcsoló gombom… A könyvek… 😀
nettikeee 