Most néztük meg mozimaratonban Enikővel a Pocahontas egy-kettőt, csak úgy nosztalgiából… Meg egyéb más okokból, ami nem ide tartozik… És rájöttem egy-két dologra utána…
Beszélgettünk, hogy szerintünk melyik John jobb, vagyis melyik passzol jobban Pocahontashoz és melyik szereti jobban. Én személy szerint nagyon összetörtem, amikor az “ÚJ” John lett Pocahontas szerelme, nem pedig a szőke lovag, vagyis a “RÉGI” John. Viszont a “RÉGI” Jonh szerette annyira a lányt, hogy elengedte, még akkor is, ha ez a saját boldogságának a végét jelentette.
Ellenben a lány mind a kettőt szerette, az egyiket mélyen, a másikat szerelemből. De mint a kettőről lemondott volna a családjáért, az otthonáért. Vagy azért, mert nem tudott választani, vagy azért mert nem akart. Sose tudjuk meg…
Az viszont biztos, hogy én úgy durván két hónapja nagyon is hasonlítottam erre a lányra. X idő után előkerült egy olyan valaki, aki nagyon szerettem, de már hagytam magam továbblépni (mint Pocahontas, miután azt hallotta, hogy John meghalt). És nekem is ott volt valami új, valaki új, akiért odavoltam (mint Pocahontas a második John-nal)… A különbség csupán annyi, hogy én választottam, és visszatértem ahhoz, aki elindított, aki ott volt nekem, aki feláldozta magát, mert szeretett, és onnanstól nem érdekelt az újdonság. Oda volt a varázs. Miért? Mert rájöttem arra, hogy a tiszta szeretet többet ér, mint egy futó románc. És ha a filmnek lett volna harmadik része, tuti előkerült volna megint egy harmadik pasi, de az első megint ott lett volna, hogy megmentse, és az is tuti, hogy Pocahontas megint az új után futott volna, hiszen őt vonzotta az új… Engem is vonz, és én tudom, hol a helyem. Ott, ahol engem hazavárnak, ahol engem szeretnek.
Annál, akit én is szívből szeretek.
(És nem a családomra gondolok, ahogy az indiánlány tette…)
Csak ennyi. 🙂
nettikeee 