Üdv mindenkinek!
Ma nem erről a témáról szerettem volna írni, hanem egy könyvajánlót, de most már nagyon elegem lett a MÁV dolgaiból. Igen, tisztelt nézőim, ma a drága magyar állami vasúttársaság dicshimnuszát fogom eljátszani…
Khöm… Nem!
Amióta világ a világ, vagy legalábbis én benne vagyok, vonattal közlekedem majdnem mindenhova. Nincs autónk, és sokáig csak a Szolnok–Törökszentmiklós vonalat ismertem, ahova mamáékhoz mentünk. Többnyire csak az volt a probléma, hogy drága… Nagyobb távolságra, mint például ha Szegedre mentem, akkor is inkább a vonatot választottam a busz helyett, mert jobban lehet rajta férni, és mondjuk úgy, kényelmesebb.
Amikor Pestre felkerültem, akkor is inkább vonattal utaztam a cuccoknak köszönhetően. Nyilván nem a legegyszerűbb nagytáskával, bőrönddel, ezer cókmókkal a mikro méretű buszokon elférni. Vagy legalábbis nem zavarni másokat. Meg ugye olcsóbbra is jött ki, mint a busz. Sokat jártam haza, főleg pakoláskor, így nyugisabb is volt.
Nos, ahogy telt az idő, néhanapján persze találkozott az ember egy-egy késéssel, de nem volt számottevő. Az akkor lett, amikor napi szinten kezdtem el utazgatni. Bejárós lettem, 100 km, havi 7000 forint, heti négy nap oda-vissza. Nem tűnt megerőltetőnek, sőt, egész könnyedén vettem az akadályokat, amíg rajtam múlt a dolog. Viszont most, hogy minden nap kétszer ülök vonaton, azért egyre sűrűbben találkozom késésekkel, vagy egyebekkel. És itt most nem öt percekről van szó, hanem jóval többről.
Az információban ülő mávos nem értesült eléggé/nem közöl bizonyos fontos információkat (mint például “ma négy baleset/gázolás/öngyilkosság történt a nyugati vonalán, jobban járnál, ha a másikon mennél, mert amúgy 50-100 perces késésekkel lehet számolni”), és te két fölösleges órát töltesz késő éjszaka a romos vonatfülkében. VAGY a pénztáros nem ad neked havi diákbérletet, mert nem hallott még olyanról… Vagy nem fogadja el a kalauz a bérletedet, mert nem vettél gyorsvonati pótjegyet amikor egyébként nem is kell…
Nem beszélve arról, hogy az utóbbi x időben a Magya Államvasutak miatt elkéstem a tavalyi tanévzáró szakestről, lekéstem egy állásinterjút, lekéstem egy komplett órát, elkéstem egy ZH-ról (a kedvenc tanáromnál), stb. És most 45 percet késtem egy vizsgáról, ahová egyébként időben indultam el, csak valahogy úgy alakult, hogy plusz hetven (!!!) percet ültem, álltam, káromkodtam, rémüldöztem, szenvedtem a vonaton, iszonyatos gyomorgörcsben voltam, így se tanulni, se olvasni nem tudtam, teljesen kikészültem.
De a vizsgán a tanár rendes volt, majd a jövő héten megírom (figyelem, előtte egy nappal el kell indulni!!!)… Hát, legalább eggyel több hetem van készülni… De akkor sem érte meg… Mindegy… Így alakult…
Szóval! Köszönöm Drága Magyar Állami Fostalicska, hogy el tudom szórakoztatni az örökös késésetekkel az ismerőseimet; valószínűleg tőlem több információt kapnak, mint a még drágább vasúti információs központtól.
Köszönöm, hogy a tél kellős közepén az ember vagy a hidegtől vagy a hőkabintól döglik meg a szerelvényeken!
Köszönöm, hogy a munkatársak felkészültek, és ha bármit kérdezek a kalauztól (pl: Mikor megy tovább a vonat?), akkor a válasz, hogy “Nem tudom.”
De legalább olcsó vagy, és szórakoztatsz engem és a barátaimat, valamint megtanítasz káromkodni!
nettikeee 